Пожалуйста, используйте этот идентификатор, чтобы цитировать или ссылаться на этот ресурс: http://dspace.tnpu.edu.ua/handle/123456789/32379
Полная запись метаданных
Поле DCЗначениеЯзык
dc.contributor.authorПилипчук, Святослав-
dc.date.accessioned2024-04-17T11:49:06Z-
dc.date.available2024-04-17T11:49:06Z-
dc.date.issued2024-
dc.identifier.citationПилипчук С. Методологічні принципи фольклористичної студії Івана Франка «Пісня про правду і неправду» // Studia Methodologica. Тернопіль ; Кєльце : Гельветика, 2024. Вип. 57. С. 8-19. DOI https://doi.org/10.32782/2307-1222.2024-57-1uk_UA
dc.identifier.issn2307-1222-
dc.identifier.urihttp://dspace.tnpu.edu.ua/handle/123456789/32379-
dc.description.abstractУ статті проаналізовано комплекс методологічних принципів, які застосував Іван Франко у ґрунтовній фольклористичній праці «Пісня про правду і неправду», що увійшла як інтегральний елемент до корпусу «Студії над українськими народними піснями». Відзначено, що вчений намагався стереометрично дослідити твір. Зокрема, брав до уваги максимально повну варіантну парадигму уснословесного артефакту, з’ясовував визначальні чинники, що стимулювали активний розвиток теми. Засвідчено, як крізь призму аналітичної оцінки варіантів «Пісні про правду і неправду» Іван Франко простежив розширення ідейно-тематичної амплітуди твору та вказав на його значний художньо-виражальний потенціал. Наголошено на тому, що автор студії зосередився на з’ясуванні ґенези пісні (встановив її прямий зв’язок із пам’яткою ХІV–ХV ст. «Слово о правді і неправді») та написанні її «літературної біографії» (простежив розвиток популярної теми «протистояння правди і неправди» у європейській словесній традиції починаючи від «притчі про Геракла на роздорожу» з V ст. до н. е.). До статті вчений аргументовано долучив чимало казок (головно українських) із цим магістральним мотивом. Підкреслено, що під час опрацювання відповідного фольклорно-літературного матеріалу різних народів Франко звернув увагу і на спільне (шаблонові формули, типові ситуації, традиційні світоглядні імперативи), і на відмінне («одомашнення» мандрівного добра, приноровлення до національних стандартів) у рецепції теми. У процесі осмислення багатих словесних скарбів фольклорист скористався здобутками культурно-історичної школи, зокрема «ретрогресивним методом», зорієнтованим на першочергове вивчення «найсвіжіших» творів із поступовим наближенням до найдавніших прототипів. Через застосування цього методу Франкові вдалося довести первісне буддійське походження казкового представлення опозиції «правда – неправда».uk_UA
dc.description.abstractThe article analyzes the range of methodological principles employed by Ivan Franko in his fundamental folkloristic study “A Song on Justice and Injustice”, which was eventually incorporated in a major research “Studies on Ukrainian Folk Songs”. It has been remarked that the scholar attempted at stereometric reception of the text. In particular, he consistently considered the entire paradigm of the folklore artefact, and identified the crucial factors stimulating active development of the theme. Through the prism of analytic evaluation of the existing variations of the “Song on Justice and Injustice” Ivan Franko traced out the expansion of the ideological and thematic range of the piece and pointed out its essential poetic potential. It has been emphasized that the author of the research put in effort to determine the genesis of the song (establishing its direct connection to the text dating back to the 14-15th c. “A Tale of Justice and Injustice”) and compose its “literary biography” (tracing the development of the popular theme “antagonism of justice and injustice” in European oral lore since the “Parable on Hercules at the Crossroads” dating back to the 5th century BC). The scholar reasonably referred to numerous fairy tales (mostly Ukrainian) where this motif dominated. While scrutinizing the corresponding folklore and literary texts of various nations, Franko accentuated the shared (template formulas, typical situations, traditional ideological imperatives) as well as distinguishing (“domestication” of migrant items, adjustment to national standards) features of the theme reception. The folklorist tackled the ample verbal treasure applying the findings of the cultural-historical school, such as the “retrogressive method” involving primary consideration of the most recent texts followed by gradual regression to older prototypes. Due to this method, Franko was able to prove the primeval Buddhist origin of the antagonism «justice-injustice» represented in fairy tales.uk_UA
dc.language.isoukuk_UA
dc.publisherГельветикаuk_UA
dc.subjectпісняuk_UA
dc.subjectдумаuk_UA
dc.subjectмотивuk_UA
dc.subjectґенезаuk_UA
dc.subjectказкаuk_UA
dc.subjectфольклорно-літературний матеріалuk_UA
dc.subjectретрогресивний методuk_UA
dc.subjectпорівняльний аналізuk_UA
dc.subjectsonguk_UA
dc.subjectdumauk_UA
dc.subjectmotifuk_UA
dc.subjectgenesisuk_UA
dc.subjectfairy taleuk_UA
dc.subjectfolklore and literary textsuk_UA
dc.subjectretrogressive methoduk_UA
dc.subjectcomparative analysisuk_UA
dc.titleМетодологічні принципи фольклористичної студії Івана Франка «Пісня про правду і неправду»uk_UA
dc.title.alternativeMETHODOLOGICAL PRINCIPLES OF IVAN FRANKO’S FOLKLORISTIC RESEARCH “A SONG ON JUSTICE AND INJUSTICE”uk_UA
dc.typeArticleuk_UA
Располагается в коллекциях:Studia Methodologica. Вип. 57

Файлы этого ресурса:
Файл Описание РазмерФормат 
PYLYPCHUK.pdf347,76 kBAdobe PDFПросмотреть/Открыть


Все ресурсы в архиве электронных ресурсов защищены авторским правом, все права сохранены.